A „súlyosbodó antiszemitizmus” közepette az Egyesült Királyságban az anglikán egyház „bűnbánatot” ígér a tizenharmadik századi zsidóellenes rendeletekért — írja a The Algemeiner.
Az anglikán egyház „bűnbánatot” tervez egy 800 évvel ezelőtt kiadott zsidóellenes rendeletért, amely a zsidókat arra kényszerítette, hogy a keresztényektől megkülönböztető ruházatot viseljenek – ez egy korai példája annak a gyakorlatnak, amelyet a náci Németország a „Judenstern” („zsidócsillag”) révén tett hírhedtté.
Az Oxford melletti Osney apátságban 1222-ben az egyházi vezetők gyűlése által elfogadott rendelet célja a keresztények és zsidók közötti házasságok megakadályozása volt. A rendelet így szólt:
„Mivel sajnos nincs kellően látható különbség zsidók és keresztények között, vegyes házasságok vagy kevésbé tartós egyesülések történtek; ezek jobb megelőzésére elrendelik, hogy minden zsidó viseljen ruhája elején négy ujjnyi hosszú és két ujjnyi széles, a ruhája többi részétől eltérő színű táblát vagy foltot.”
A feltételezések szerint akkoriban körülbelül 3000 zsidó élt Angliában.
Egyes történészek arról számoltak be, hogy ugyanebben az évben egy fiatal egyházi diakónust, aki héberül tanult az Oxfordi Egyetemen, eretnekség miatt élve elégettek. A diakónus, akinek a neve elveszett, nyilvánvalóan áttért a zsidóságra, körülmetélte magát, és feleségül vett egy „zsidónőt”. Állítólag oly módon tagadta meg a kereszténységet, hogy kijelentette: „Megtagadom az újkeletű törvényt, és Jézus, a hamis próféta mondatait”.
A rendelet, amely a zsidók számára előírta a „szégyenjelvény” viselését akkor született, amikor a kereszténység Angliában még a katolikus egyháznak volt alárendelve, több mint 300 évvel azelőtt, hogy VIII. Henrik király szakított a pápával Rómában. Az 1215-ös IV. lateráni zsinatból származó, a ruházatra vonatkozó rendeletet egy másik intézkedés kísérte, amely megtiltotta a zsidóknak, hogy közhivatalokat töltsenek be.
A zsidó közösséget végül 1290-ben I. Edward király parancsára kiutasították Angliából. 1656-ig nem tartózkodhattak ott hivatalosan újra zsidók. Akkor, a tizenegy évig tartó „commonwealth” idején, amikor Angliát Oliver Cromwell kormányozta, engedélyezték számukra a visszatérést.
Az anglikán egyház tervét, hogy megbánja az 1222-es zsidóellenes intézkedéseket, még sürgetőbbé tette az Egyesült Királyságban egyre erősödő antiszemita légkör.
Jacob Vince – az egyház zsinatának világi tagja – írásbeli kérdést nyújtott be a zsinat vezetőségéhez, amely a héten ülésezik, és azt kérdezte, hogy a jövőre esedékes 800. évforduló „nem volna-e alkalmas pillanat az anglikán egyház számára, hogy megfontolja a történelmi előítéletekkel való szakítást”, tekintettel „az Egyesült Királyságban az utóbbi hónapokban rohamosan súlyosbodó antiszemitizmusra”.
Dr. Michael Ipgrave, Lichfield püspöke a London Timesnak hétfőn elmondta, hogy az egyházi vezetők „vizsgálják” egy, az Egyesült Királyság Keresztények és Zsidók Tanácsával (CCJ) közösen tartott bűnbánati istentisztelet ötletét.
Dave Rich – a Community Security Trust (CST), a brit zsidó közösség önkéntes biztonsági karának politikai igazgatója – azt mondta a bejelentésre, hogy „jobb későn, mint soha”.
Rich elmondta: „A középkori antijudaizmusnak és antiszemitizmusnak hosszú története van ebben az országban, amely nagyrészt ismeretlen, de nagyon fontos és máig ható örökséget hagy maga után”.
Rich hozzátette, hogy „az anglikán egyház bűnbánatának legfontosabb része” az lesz, hogy „a szolidaritás érzését adja a zsidó közösségnek egy olyan időszakban, amikor az antiszemitizmus növekszik”.
