Valódi bűnök, hamis bűnbakok — Kanadában templomokat gyújtanak fel

A Neokohn szerkesztője

 

Kanadában az elmúlt hetekben templomokat gyújtottak fel és királynők szobrait döntötték le, miután újra felszínre jöttek az őslakosokkal szemben elkövetett bűnök. 

Az elmúlt hetekben Kanadában több keresztény templomot felgyújtottak. Az elpusztított épületek között volt egy több mint 100 éves anglikán templom, és több katolikus templom, amelyek rezervátumokon helyezkednek el, és a gyülekezetek tagjai nagyrészt őslakosok. Július elsején Kanada nemzeti ünnepén pedig csak Calgary városában 10 templomot rongáltak meg, több épület ablakát betörték, a falaikat vért jelképező piros festékkel fújták le. Alberta állam vezetője felháborodását fejezte ki, miután az egyik megrongált evangéliumi keresztény gyülekezeti ház tagjai, szinte kizárólag afrikai menekültek voltak, akik szerinte pont a vallásüldözés elől menekültek Kanadába.

A templomok felgyújtása azután kezdődött, hogy két korábban feltáratlan és jelöletlen temetkezési helyre bukkantak, két ma már évtizedek óta bezárt őslakosok számára létrehozott bentlakásos iskola mellett Brit Kolumbiában. Az őslakos vezetők elmondták, hogy nem tömegsírt fedeztek fel, hanem több száz olyan gyermek sírját, akiknek nem jelölték meg a sírját, és akik valószínűleg betegségben hunytak el az iskolákban. A felfedezés tüntetéshullámot indított el, amely később vandalizmusba csapott át. Az őslakos vezetők és a kanadai politikusok határozottan elítélték a gyújtogatásokat. A templomok mellett vandalizmus áldozata lett Viktória királynő, valamint, I. Erzsébet királynő szobra is, és többen a Kanada-napon is felvonultak az őslakosok mellett.

Tensions flare over Anglican church burned down on Gitwangak First Nation

An 108-year-old Anglican church was destroyed by a fire Thursday night on the Gitwangak First Nation’s land in B.C. It’s the latest church to burn down after…

A felháborodást kiváltó bentlakásos iskolák hírhedtek Kanadában, és néhány éve egy állami bizottság alaposan feltárta a történetüket, és az ott elkövetett bűncselekményeket. Az iskolák az erőltetett asszimiláció programjának fő motorjai voltak, ami a 19. század végén kezdődött. Az őslakos gyerekeket kivették a családi környezetükből és számukra létrehozott iskolákba helyezték őket, ahol az akadémiai elvárás alacsonyabb volt, és a bánásmód sokszor kegyetlen. Az iskolák célja a gyerekek „civilizálása” volt. Az ötvenes évekre nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszer nem működik és sok iskolát bezártak. Amik nyitva maradtak azok hírhedtek voltak a rossz körülményekről. Ma már könyvek íródtak az iskolákról, és dokumentumfilmek mondják el a diákok szörnyű élményeit. Az utolsó ilyen iskolát 1996-ban zárták be. Az elmúlt években a kanadai állam nagy hangsúlyt fordított az őslakosokkal való „megbékélésre”, amelynek része volt az erőltetett asszimilációs iskolák történetének feltárása.

Azonban a valódi szembenézés mellett a „megbékélés” programját áthatja az Egyesült Államokban is népszerű identitás politika és tüntető önmarcangolás, amely minden fehér embert bűnösnek nyilvánít az őseik vélt vagy valós vétkei miatt.

A sírok felfedezése újra felkavarta az érzelmeket. Mivel a felelősök rég meghaltak, a felelősséget az aktivisták az utódokra vagy az „utódoknak” látszókra vetítik. Bár a politikusok elítélték a gyújtogatást, egyelőre egyetlen gyanúsítottat sem állított elő a rendőrség. A szobordöntés is elsősorban Angliában váltott ki felháborodást. A történetnek része a katolikus egyház elleni harag is, mivel ők üzemeltették az ilyen iskolák háromnegyedét, és bár a presbiteriánusok és a metodisták már harminc éve bocsánatot kértek az erőltetett asszimiláció programjában való részvételért, a katolikus egyház ezt nem tette meg. Az elmúlt napokban újra felerősödtek a hangok, hogy kerüljön sor egy hivatalos pápai bocsánatkérésre.

Az Egyesült Államok északi szomszédját progresszív miniszterelnöke, és évente multikulturálisabbá váló társadalma miatt sokan Amerika „haladó” rokonának tartják. Valójában azonban Kanada egészen az 1960-as évekig, egy jóval zártabb és sokkal konzervatívabb társadalom volt, mint az amerikai. Az ázsiai és afrikai bevándorlás csak az 1970-es években kezdődött el, mert addig nagyon szigorú keretek között elsősorban európaiak bevándorlását engedélyezték. Az angolszász és francia tartományok egymással szemben is igen hidegen viselkedtek, a francia Québec többször megpróbálkozott az elszakadással.

Kanada a 19. században egy zárt angolszász társadalom volt, amely sokkal kevésbé volt konfrontatív az őslakosokkal, mint az Egyesült Államok. A kanadai állam általában kiegyezett a törzsekkel, akik legtöbb esetben nem a háborúk, hanem a járványok és a terjeszkedő városok áldozatává váltak. Kanadában ma az őslakosok az amerikaihoz hasonló rezervátum-rendszerben élnek és a tartományok jelentős összegeket fizetnek azért, hogy használhassák az őslakosok által lakott földeket. Mára az állam feladta az erőltetett asszimilációt,

viszont a másfél millió őslakos rengeteg problémával küzd; kezdve a magas öngyilkossági aránytól, a bűnözésen át, a magas munkanélküliségig.

Bár a problémáik összetettek, egyes aktivisták szerint az őslakosok rossz körülményeiért a gyarmatosítók, a rasszizmus, és a fehér felsőbbrendűség a felelős. Ezeknek a kijelentéseknek a következménye az, hogy a politikusok állandóan jelezni próbálják a „megbékélés” iránti elkötelezettségüket és igyekeznek bűnbánatot gyakorolni a múlt miatt, sok esetben összemosva a jelen problémáit a múlttal.

Kanada az elmúlt években vezető harcosává vált a „sértő beszéd” szigorításának, legyen szó az LMBT emberekről, muszlimokról, vagy az őslakos törzsekről. Ez a túlkompenzáció nehézzé teszi az olyan valóban súlyos kérdések kezelését, mint az erőszakos asszimiláció kérdése. Hiszen a sértésekkel ellentétben jelen esetben valódi sérelmekről van szó, amelynek elszenvedői még élnek. Most a politikusok újra kifejtették, mennyire elítélik a múlt bűneit, és újra követelték a katolikus egyház bocsánatkérését. A tüntetés hullám azonban olyan emberek ellen fordult, akiknek nincs köze az őslakosok elnyomásához.

Abban a Kanadában, amire a világ egyfajta liberális paradicsomként tekint templomokat égetnek le, a múlt bűneire a jelen ártatlanjait használják bűnbakként. S bár a hír felkerült a legnagyobb híroldalakra, felháborodást nagyítóval se lehet találni. Talán az elmúlt egy év amerikai zavargásai miatt az emberek már hozzászoktak az égő épületek látványához.

S mivel a gyújtogatásokat nyilvánvalóan mindenki az őslakosok miatti bosszúként értelmezi, az emberek félnek felháborodni, hiszen az identitás politika miatt újra a kollektív bűnösség korában élünk.

A sírok felfedezését ráadásul a Nyugat riválisai azonnal propagandaként használták fel, például Kína nyomozást követel, India pedig szintén széles sajtónyilvánosságot adott az ügynek. A múlt bűneiért sajnálkozó nyugati vezetőknek valójában eszük ágában sincs a földjeiket átadni az őslakosoknak, vagy a korábbi gyarmataikat kompenzálni. Az önmarcangolásuk politika, ami csak muníciót ad azoknak, akik már évtizedek óta szidják a „rothadó nyugatot”. A valódi bűnöket politikára felhasználni előbb utóbb visszaüt, ahogy ezt az elmúlt hetek eseményei is mutatják. Különösen, ha olyan személyek válnak bűnbakká, akiknek semmi köze az eredeti bűnökhöz.

A legtöbb felgyújtott és megrongált templom fenntartó egyházai vagy nem is üzemeltettek őslakosok számára iskolákat, vagy pedig tagjaik többsége maga is őslakos, azonban a gyújtogatók csak a templomot látták, és mivel már régóta azt hallják, hogy a „keresztény fehér ember” a bűnös mindenért, fogták a fáklyát és rádobták hadd égjen.

Borítókép: Youtube

Kanadában ledöntötték Viktória királynő szobrát

A brit királynő szobrának fejét egy kanadai zászlóba tekerték, lefújták vörös festékkel majd huhogás közepette ledöntötték a talpazatáról.