Stefan Zweig sosem heverte ki a megszégyenítő antiszemitizmust

Stefan Zweig osztrák-zsidó író világa összeomlott 1933 januárjában, mikor Adolf Hitler német kancellár lett – írja a Jewish Chronicle hasábjain David Aberbach.

Zweig könyveit égették, nem kapott sikerdíjakat, és kénytelen volt elhagyni Salzburgot.

Zweig később Angliába került, majd Brazíliába, ahol 1942-ben megölte magát, miközben a holokauszt hírei elérték a világot. De bizonyos értelemben már 1933-ban meghalt, amikor a kozmopolita irodalom világa is meghalt.

Zweig novellája, a Megégett Kandeláber, 1936-ban született Londonban, s lényegében a tönkrement múlt iránti kaddis. Zweig nem asszimilált zsidóként írta, hanem a bibliai hit szemszögéből.

A történet a Templom menórájáról szólt, melyet a rómaiak raboltak el i. sz. 70-ben. A menórát ábrázolják is a római diadalíven. Ez Zweig egyetlen könyve, mely teljesen a zsidó vallásos világról szól. Közvetíti a szerző kötődését a zsidó történelemhez és a cionizmushoz, amit sok üldözött zsidó osztott a harmincas években.

Zweig korábban büszke volt rá, hogy Goethe, Kant és Beethoven kultúrájának része, és úgy vélte, ez a nép nem lehet rossz. Hírneve 1933 előtt látszólag azt jelezte, hogy a liberális, progresszív német identitás diadalmaskodott. Igaz, a szerző korábban is sejthette, hogy a „német zsidó” kategóriája csak mese.

1922-es novellája, a Levél egy ismeretlen nőhöz, a háború utáni antiszemitizmus idején íródott, és az európai zsidóság tragédiájára utal. A könyvben egy névtelen nő egy életen át hiába szeret egy híres írót, aki nem is tud a nőről, bár (tudtán kívül) teherbe ejti. A német zsidók kötődése hazájukhoz hasonló szerelem lehetett Zweig szerint.

Zweiget nem csak a zsidókérdés és az antiszemitizmus politikai és társadalmi megoldása érdekelte, de úgy is kezelte a judaizmust, mint egy univerzális vallást komoly spiritualitással, az emberiség lényegét, mely szemben áll a materializmussal és a háborúval.

„A hit az egyetlen dolog, ami számít, mert csak addig maradunk meg népként, amíg van hitünk” – biztatta a német kultúrából kitaszított társait.

Herzl Tivadar él és virul, és New Yorkban lakik

Kortársaival ellentétben Herzl megértette, hogy az antiszemitizmust nem lehet könyörgéssel és érvekkel elhessegetni – írja Matti Friedman a Tablet magazinban.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.