Ali Akbar Mohtasamipúr síita klerikus, egykor a rezsimalapító Ruholláh Homeini ajatollah bizalmasa, 2021. június 7-én, hetvennégy éves korában, koronavírus megbetegedéshez kapcsolódó szövődményekben halt meg Teheránban. Hagyatéka azonban nem szállt vele együtt a sírba – írja Sean Durns a The National Interesten.
Mohtasamipúr volt a Hezbollah, az Irán által támogatott, és Libanonban jelenleg legnagyobb befolyásossal rendelkező radikális síita terrorszervezet egyik alapítója. Mohtasamipúr azonban több volt, mint egy terrorszervezet alapító atyja. Valójában egyike volt annak a maroknyi embernek, akik a ma is ismert modern Közel-Keletet átformálták.
Mohtasamipúr 1947-ben született Teheránban, majd az iraki Najaf városában tanult, ahol a száműzetésben élő, Ruholláh Homeini volt a mentora, aki 1965-től 1978-ig, amíg Szaddám Huszein ki nem utasította, tartózkodott a városban. Egy rövid párizsi kitérő után Homeini 1979 februárjában visszatért Iránba, és megkezdte az iszlamista diktatúra kiépítését.
Az őt megelőző forradalmárokhoz hasonlóan Homeini sem tekintette az iszlám forradalmat kizárólag Irán határaira korlátozódónak. Ahogy azt Ray Takeyh 2009-ben megjelent, „A forradalom őrzői” című művében is megjegyezte, Homeini arra törekedett, hogy Iránt az iszlamisták új központjává tegye, szövetségeseket keresve mindenhol, ahol muszlimok laknak, függetlenül a felekezeti megosztottságtól vagy etnikai különbözőségektől.
Mohtasamipúr alapvető fontosságúnak bizonyult Khomeini álmának exportálásában.
A fiatal Mohtasamipúr 1973 óta Homeini megbízásából azon dolgozott, hogy kapcsolatokat építsen ki a muszlim világban. Sok időt töltött Libanonban, ahol kapcsolatba lépett Jasszer Arafattal is. Homeini egy forradalmi hadsereg létrehozásán dolgozott, amelyet az algériai Nemzeti Felszabadítási Front mintájára alakítottak volna ki.
A libanoni kiképzőbázisokon a PFSZ megtanította Homeini támogatóit „a szabotázs, a hírszerzési műveletek és a terrorizmus művészetére” – mesélte Ronen Bergman az izraeli hírszerző szolgálatokról szóló könyvében. „Mohtasamipúr volt az” – jegyezte meg Bergman – „aki megszövegezte a PFSZ-el kötött szövetséget, amely Homeini embereinek kiképzéséhez vezetett”. 1979-re már több száz síitát képeztek ki Libanonban Homeini gerillahadseregének részeként, akik később az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magját alkották.
A Mohtasamipúr felbecsülhetetlen segítségével felépített Forradalmi Gárda tagjai Homeini örökségének őrzői lettek, akik a legfelsőbb vezető vízióját Irán határain túl is terjesztették, még jóval Homeini 1989-es halála után is.
1982-ben Homeini Mohtasamipúrt nevezte ki az Iszlám Köztársaság szíriai nagykövetévé. Mohtasamipúr szerepe azonban túlmutatott egy egyszerű diplomatáén. „A nagykövet” – írja Bergman – „titokban a Forradalmi Gárda magas rangú tagja is volt, aki közvetlen parancsokat kapott Homeinitől, egy hatalmas létszámú szervezet és havi több millió dolláros költségvetés felett parancsnokolt”.
Akkoriban a polgárháborúba merült Libanonban az ország nagy részét Háfez al-Aszad szíriai elnök tartotta irányítása alatt. Mohtasamipúr új szerepének kulcsfontosságú része lett volna egy olyan megállapodás megkötése szíriai első emberével, amely lehetővé teszi Homeini forradalmi erőinek hatékony működését az országban.
Aszad kezdetben vonakodott a szövetségkötéstől. Ahogy Bergman megjegyezte, a diktátor „attól tartott, hogy az iszlamista düh, amit Mohtasamipúr is szított, végül ellenőrizhetetlennek bizonyul, és a saját rendszere ellen fordul”. A szírek azonban Libanonban az Izraeli Védelmi Erők (IDF) elleni nyújtott gyenge harctéri teljesítményüket követően meggondolták magukat.
1982 júliusában Irán és Szíria szövetséget kötött, amely lehetővé tette, hogy a Forradalmi Gárda – Mohtasamipúr parancsnoksága alatt – Libanonban tevékenykedjen. E megállapodás részeként Irán segélyeket kezdett nyújtani Libanon síita lakosságának. A Libanonban felfegyverzett és kiképzett férfiak csoportja hamarosan megkapta a Hezbollah (Isten pártja) nevet.
Nem telt el sok idő, és az Irán által támogatott erők támadást indítottak Izrael és az Egyesült Államok ellen. 1982. november 11-én a Hezbollah megtámadta az IDF erőit Tíruszban, hetvenhat izraeli és huszonhét libanoni halálos áldozatot hagyva maga mögött.
Az Irán által támogatott milíciák 1983 októberében amerikai tisztviselőket kínoztak és gyilkoltak meg, majd felrobbantottak egy az amerikai és francia katonáknak otthont adó laktanyát, több mint háromszáz katonát meggyilkolva. Az 1983. április 18-i, az Egyesült Államok bejrúti nagykövetsége elleni támadásban pedig további hatvanhárom személy halt meg.
Maguk az izraeliek kezdetben lassan fogták fel a fenyegetés jelentőségét – illetve azt, hogy pontosan honnan ered. Ahogy egy izraeli hírszerző mesélte Bergmannak: „Sokáig nem vettük észre, hogy ezek a tevékenységek Mohtasamipúr damaszkuszi irodájából indultak ki”. 1983 végén aztán Jichák Sámír izraeli miniszterelnök engedélyt adott Mohtasamipúr meggyilkolására.
Az 1984. február 14-én végrehajtott kísérlet kudarcba fulladt. Ekkora már túl késő volt: az síiták szedett-vedett serege, amelyet Mohtasamipúr egy évtizeddel korábban kezdett el szervezni, már kiterjedt szervezetté vált.
Mohtasamipúr felépült a sebesüléseiből, és később belügyminiszterként szolgált Homeini alatt.
Ahogy David Crist hadtörténész kiemelte könyvében: „az iráni hadsereg számos jövőbeli vezetője a kezdeti libanoni időszakban szerezte meg a képzettségét és tapasztalatát”, köztük a későbbi védelmi miniszter, Ahmad Vahidi is.
Ma a Hezbollah de facto uralja Libanont. A szíriai-iráni szövetség, pedig csak tovább mélyült Háfez utódja és fia, Bassár alatt. Iráni szövetségesei ellenőrzik a Gázai övezetet és Jemen nagy részét, Teherán pedig meghatározó befolyással rendelkezik Irak felett.
A mai modern Közel-Kelet képét nagyban az Ali Akbar Mohtasamipúrhoz hasonló céltudatos fanatikusok kis csoportja alakította át. Ahogy azt Charles de Gaulle egyszer megjegyezte „a temetők tele vannak nélkülözhetetlen emberekkel”. Néhány ember valóban nélkülözhetetlen, és néhányan közülük, mint Mohtasamipúr, megtöltötték a temetőket szerte a Közel-Keleten.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.