December 24. – Nitel nácht

A zsidó év egyik ritka napja, amely a polgári évre reflektál. A név a latin natalis, születés szóból ered, és utal a karácsony ünnepének eredetére. A naphoz kötődő szokások arra az időszakra nyúlnak vissza, amikor a zsidóknak nem volt tanácsos karácsony környékén, különösen december 24-én nyilvános helyen mutatkozniuk.

Az estéhez kapcsolódó szokások a XVI-XVII. században alakultak ki, Smuel Edelesz rabbi, a Máhársá már bizonyosan tartotta azokat.

Egy elbeszélés szerint egy besúgó jelentette a hatóságoknak, hogy a Máhársá szándékosan nem tanulással tölti ezt az estét, vagyis tiszteletlenül viselkedik az ünneppel szemben.

Edelesz rabbi, ahogyan szokása volt, a számadásokat vizsgálta át ezen az estén. Egyszer csak leesett egy könyv a polcról. Lehajolt, felemelte és tovább dolgozott. A könyv azonban ismét leesett, Edelesz rabbi pedig megint csak lehajolt, a helyére tette, és belemerült a munkájába. Csodák csodájára a könyv harmadszor is leesett a földről, ekkor a rabbi felállt, és kíváncsian kinyitotta, mert úgy érezte, hogy ez egy jel a számára. Éppen ebben a pillanatban rontottak be otthonába a besúgó feljelentése alapján kiküldött katonák, akik a rabbit egy könyv tanulmányozása közben találták, így „dolguk végezetlen” távoztak.

A nitel nácht első kifejezett leírása Jáir Báchárách rabbi Mekor Chájim (Az élet forrása) című művében található. Ez a könyv a XVII. század második felében keletkezett. Egyes források szerint azonban a szokás jóval korábbi eredetű, és már a XI. századi Németországban ismert volt. A zsidók rengeteget szenvedtek a keresztes háborúk korában az üldöztetéstől, rendszeres támadásoktól. A zsidók vére szabad préda volt, és a legnagyobb németországi zsidó központok: Worms, Speyer és Mainz zsidó lakosságát halomra mészárolták.

Az a nap, melyen a kereszténység alapítójának születését ünnepelték, a halál napjává változott a számukra, és ennek megfelelően alakultak ki a naphoz kapcsolódó, a halálfélelmet tükröző hagyományok.

A szokások közül a leginkább szembetűnő az, hogy az este első részében tartózkodnak a tóratanulástól. Mivel a tóratanulás az elérhető legnagyobb öröm az ember életében, ezekben a vészjósló órákban sokan félreteszik a szent könyveket, mintha gyászolnának, és igencsak világi dolgokkal múlatják az időt. Igen elterjedt például, hogy sokáig ébren maradnak, társasjátékoznak, sakkoznak, vagy a különféle kártyajátékokat játszanak. E tradíció az írásos dokumentumok tanúsága szerint a XVIII. század elején igen ismert volt. Egyes misztikus, kabalista rabbik a házastársi kapcsolatot is megtiltják ezen az estén.

A teljes írás a itt olvasható.