Meglehet, hogy a washingtoni külügyminisztérium két kapura játszik, de valószínűbb, hogy Pompeo magas szintű görögországi és ciprusi látogatásai komoly szemléletváltást mutatnak.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter látogatást tett a Földközi-tenger keleti részén, ahol görög vezetőkkel találkozott. Szeptember 12-én Cipruson is járt. Ez az a terület, ahol Törökország fenyegeti Görögországot és Ciprust, és feszültséget okoz a Földközi-tenger keleti részén. Ankara keménykedése szorosabb együttműködésre késztette Görögországot, Ciprust, Egyiptomot és Izraelt is — írja elemzésében a The Jerusalem Post.
Úgy tűnt, Pompeo útja új amerikai elkötelezettséget mutat Athén és Nicosia iránt. A látogatás ellenérzést váltott ki Ankarában, ahol a vezetés hozzászokott ahhoz, hogy az Egyesült Államokat gyalázza, miközben közvetlen vonalat tart fenn a Fehér Ház irányába.
Nemrég az amerikai külügyminiszter bírálatot intézett Törökországhoz, amiért az Azerbajdzsán és Örményország közt keletkezett feszültséget táplálta. Törökország ugyanis kijelentette, hogy katonailag támogathatja Azerbajdzsánt. Pompeo aggodalmának adott hangot amiatt is, hogy Ankara olyan szíriai zsoldosokat toborzott Örményország elleni harcra, akik vallási szélsőségességről ismertek.
Úgy tűnik, az Egyesült Államok most először helyezkedik szembe Törökországgal a különböző konfliktusok térségbeli kiéleződése okán, miközben Törökország az elmúlt időszakban számos olyan lépést tett, mely kiérdemelte az amerikai vezetés rosszallását.
Megtámadta Szíriát, lebombázta Irakot, megfenyegette Görögországot, feszültséget gerjesztett Idlibben, aláírt Oroszországgal kötött megállapodásokat, fegyvereket és szír harcosokat küldött illegálisan Líbiába, azzal fenyegetőzött, hogy Jeruzsálemet „felszabadítja” Izrael ellenőrzése alól, fogadta a Hamász terroristáit, ösztönözte az Azerbajdzsán és Örményország közötti háborút, és továbbra is börtönbe viteti az újságírókat és az ellenzéki politikusokat.
Pompeo vegyes érzéseket táplál Törökországgal szemben. Külügyminisztériuma például törökbarát követet, James Jeffrey-t küldött közvetítőnek. Ennek eredményeként az Egyesült Államok 2019-ben félrevezette a kelet-szíriai kurd civileket azzal, hogy napokkal a török invázió előtt amerikai tisztviselők arról biztosították a kurd aktivistákat, mint például Hevrin Khalát, hogy Ankara nem támadja meg őket.
Ezzel szemben az aktivistát pár nappal később, október 12-én törökök által támogatott szélsőségesek meggyilkolták. Ankara szélsőjobboldali híradásai sikeres „semlegesítésnek” nevezték a gyilkosságot.
Az amerikai külügyminiszter kritikusan viszonyult ugyanakkor Törökországhoz a történelmi jelentőségű templom és múzeum, a Hagia Sophia mecsetté alakítása miatt. Azt is elmondta, hogy nem hagyják, hogy Ankara lemészárolja a kurdokat. Az amerikai külügyminisztérium bírálta Törökország elnökét a Hamász terroristáinak fogadásáért is.
Az amerikai diplomácia vezetőjének közelmúltbeli ciprusi és görögországi útjai felvetik a kérdést, hogy vajon megváltozott-e Pompeo Törökország iránti viszonya.
Véget érhet tehát a kettős játék, amelyben korábban Amerika diplomáciai trükkökkel védte Törökországot: Pompeo mostani utazása során szándékosan elkerülte a török tisztviselőkkel való találkozást. Az évek során Ankara tisztviselői megszokták, hogy találkoznak Oroszország és Irán vezetőivel, miközben mindig lerázzák az európai és nyugati vezetőket. Törökország nem veszi komolyan a Nyugatot, a török kormánypárti média pedig rendszeresen gyalázza az Egyesült Államokat, de sosem Oroszországot vagy Iránt.
Nehéz akár egy hetet is találni az elmúlt évben, amikor török tisztviselők ne támadtak volna nyugati országokat – ugyanakkor követelve, hogy működjenek együtt Törökországgal.
Most az amerikai diplomácia vezetője, a Trump-kormányzat egyik kulcsfigurája, aki központi szerepet játszik az USA világban betöltött szerepének átformálásában, kritikusabb kezd lenni Törökországgal szemben. Az a tény hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma Ankarát ostorozta, amiért fogadta a Hamász képviselőit és amiért szíreket küldött Azerbajdzsánba, azt mutatja:
Washington kezdi megérteni, hogy a török agresszió károsítja az Egyesült Államok érdekeit és térségbeli szövetségeseit.
A washingtoni Ankara-párti lobbi éveken keresztül etette a Fehér Házat azzal az szöveggel, hogy Törökország együtt fog működni az Egyesült Államokkal Iránnal szemben. Törökország azonban támogatta az Iránnal folytatott kereskedelmet és ellenezte az amerikai szankciókat, akárcsak az iráni atomalku felmondását.
Törökország rendszeresen fogadja az iráni küldöttségeket, együtt dolgozik Teheránnal és Moszkvával Szíriában, hogy gyengítse az USA befolyását. Ankara azzal vádolja az Egyesült Államokat, hogy Szíriában „terroristákkal” működött együtt — hasonló bírálatot Iránnal szemben soha nem fogalmazott meg.
Persze meglehet, hogy a washingtoni külügyminisztérium két kapura játszik, de valószínűbb, hogy Pompeo magas szintű görögországi és ciprusi látogatásai komoly szemléletváltást mutatnak.
Törökország úgy igyekezett politikai támogatást elérni, hogy bírálta Bident és támogatta Trumpot, s 2016 óta igyekszik beavatkozni az amerikai belpolitikába. Amikor a török elnök 2017-ben látogatást tett az Egyesült Államokban, a török biztonságiak még amerikai békés tüntetőket is megvertek Washingtonban.
Annak demonstrálása érdekében, hogy Ankara a főnök, egy törökországi repülőtéren zaklattak egy amerikai katonát, hamis vádak alapján őrizetbe vettek egy amerikai lelkészt és bebörtönöztek egy amerikai konzuli alkalmazottat, valamint zaklatták az amerikai újságírókat. Ankara eddig azt hihette, hogy mindez nem váltja ki a washingtoni kormány rosszallását. Most azonban úgy tűnik, végleg elvész Ankara befolyása az amerikai külpolitikára.
