A baloldali antifa és a radikális migránsok közötti szövetség nem sok jót ígér a jövőre nézve. A jogon és államon kívüli területek száma egyre növekszik.
Minden társadalmi és kulturális területen győzedelmesen tör előre Németországban az új baloldali forradalmi szellem. Ezen a szombaton avatták fel Gelsenkirchenben, egy valaha jelentős, kőszénbányászatáról híres Ruhr-vidéki város központjában, Lenin 2,15 méter nagyságú öntöttvas szobrát.
A szoborállítás egy marxista-leninsta-maoista törpepárt, az MLPD műve. Ők állták a szobor és az avatási ünnepség árát is (300 meghívottal), amit könnyedén megtehetnek, mivel az évek folyamán legendás vagyonra tettek szert, amelynek eredetét azonban eddig nem sikerült kideríteni.
Gelsenkirchen önkormányzata megkísérelte megakadályozni a szobor felállítását, és az ügyben a bírósághoz fordult.
De nem azért, mert ellenezte, hogy a város központjában egy tömeggyilkos szobra álljon, hanem azért, mert az emlékmű egy műemlékvédelem alatt álló szomszédos épület esztétikáját törte volna meg.
Ezért a maoistáknak külön műemlékvédelmi engedélyt kellett volna kérniük, amit nem tettek meg. A városi vezetőség még hozzáfűzte, hogy a szobor „nyilvános vitákra adhatna okot”. A bíróság mindkét érvet – teljesen jogosan – elutasította.
Az MLPD 1982-ben alakult meg, tevékenységének központja a Ruhr-vidéken van. Az alkotmányvédelmi hatóság a pártról a következőket írja: „Az MLPD célkitűzései alkotmányellenesek és három központi pontban foglalhatók össze: forradalom, proletárdiktatúra és kommunizmus.” Ennek ellenére az alkotmányvédelem a pártot csak megfigyeli, a tiltásnak eddig nem látták okát. Kérdés, hogy mégis mit kellene a pártnak a betiltáshoz ezenfelül tennie.
De hát miért is tiltanák be egy Lenin-szobor felállítását a mai Németországban? Hiszen Vladimir Iljics nagy örömét lelné a jelenlegi fejlődés irányában.
Nemcsak az államosítási hullám és a további államosítások követelése – gyakorlatilag minden párt részéről – töltené el elégedettséggel, de minden bizonnyal különösen tetszett volna neki Hengameh Yaghoobifarah elvtársnőnek a német állam biztonsági szervei ellen folytatott harca.
A fent említett elvtársnő iráni származású, de már Németországban született. A német adófizetők jóvoltából Freiburgban járt egyetemre, ahol médiatudománnyal foglalkozott és „A rózsaszín jelentősége a feminizmusban” című dolgozatával elnyerte a bachelor címet. Önmagát „queer”-ként, folyékony neműként definiálja, vagyis egyetlen ismert nemhez sem tartozóként.
Állítólag mint szerkesztő és újságíró tevékenykedik, és egy könyvet is írt „A ti hazátok a mi rémálmunk” címmel.
A németeket több ízben felszólította, hogy „irtsák ki magukat”, azokat a „rasszista idiótákat”, akik eddigi luxuséletét finanszírozták, röviden csak „krumpliknak” szokta nevezni. Mindezért hálából 2019-ben a szociáldemokrata államfő Frank-Walter Steinmeier nyári kerti ünnepségének meghívottai között lehetett,
az ünnepség résztvevőit az államfő az ország szolgálatában tett erőfeszítéseik alapján választja ki.
Most Yaghoobifarah újabb szolgálatot tett a német népnek. Az amerikai mob őrjöngésén felbuzdulva azonnal a német rendőrség feloszlatását követelte a berlini taz-ban megjelent cikkében. A Die Tageszeitung, röviden taz, a baloldali értelmiségi lumpenproletariátus kedvenc lapja, amely csak újabb és újabb állami, vagyis adófizetői támogatások segítségével képes túlélni, semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy Yaghoobifarah nemcsak a rendőrség feloszlatását követelte, hanem már a rendfenntartó erők 300 ezer dolgozójának jövőjére vonatkozóan is tett egy javaslatot.
Szó szerint ezt írta:
„Spontán csak egy lehetőség jut eszembe: a szeméttelep. De nem mint szemétszállító munkás, hanem a szemétdombon, ott, ahol csak szemét veszi őket körül. Ott, a magukhoz hasonlók között érzik magukat biztosan a legjobban.”
Ez a javaslat néhány olvasó kedélyét feldúlta ugyan, de a politika magas régióiban nem igazán kívántak az esettel foglalkozni, talán mert Steinmeier elnök díszvendégét nem akarták bírálni. Egyedül a kereszténydemokrata CSU főtitkára, Markus Blume, szólalt meg egy tweet erejéig, amelyben alávaló gyűlöletkeltésnek nevezte a cikket. Másnap viszont őt söpörte el a megrendezett felháborodás, minek utána azonnal bocsánatot kért.
Nem így a taz szerkesztősége, amelyik azzal mentegetőzött, hogy itt sajátos humorral van dolgunk, és a sok hülyének nincsen humorérzéke. Legalább a rendőrszakszervezet reagált, és közösség elleni uszítás miatt feljelentést tett Yaghoobifarah ellen, míg a Német Újságírószövetség a vádakat túlzásnak minősítette.
De miután Németországban a jognak asztalánál már régóta nem egyaránt foglal mindenki helyet, teljesen valószínűtlen, hogy egy bevándorlót valaha is ilyen apróság miatt elítéljenek.
Hiszen a rendfenntartó erők elleni izgatás nem mai keletű. És míg Yaghoobifarah eddig még csak verbális kirohanásokra ragadtatta magát, mások gyakorlatilag is kezükbe vették a rendfenntartók elleni harcot.
Május végén a Hessen tartománybeli Dietzenbach városkában egy két óra hosszat tartó utcai csatára került sor 50 idegen származású „fiatal” és a rendőrség között. Három embert előállítottak, majd azonnal szabadon is engedték őket.
Dietzenbach egyik negyede már évtizedek óta szociális gyújtópontnak számít. Egy nagyzási hóbortban szenvedő volt polgármester a nyolcvanas években színes, multikulturális központtá akarta felvirágoztatni az álmos kisvárost. Megépíttetett három toronyházat, melynek lakásait bevándorlóknak és vendégmunkásoknak adták bérbe. A dolgozó emberek hamarosan elmenekültek a házakból, és maradtak a bevándorlók, migránsok és gyermekeik.
A házak hamarosan a drogkereskedelem, a lopás és rablás központjaivá váltak, sőt a városszéli kertek alján még egy szabadtéri örömházat is működtettek az ott lakók. Így ment ez több évtizeden át. Május elején azonban váratlan esemény történt: Megjelent a rendőrség és a készenléti rendőrség, és ki tudja miért, kirámolta a három ház pincéit. Négy hatalmas teherautó szállította el az ott talált rabolt javakat: több mint 200 értékes kerékpárt, elektronikai cikkeket, mobiltelefonokat.
Ekkor született meg a rendőrség elleni csata terve. Két héttel később a „fiatalok” felgyújtottak néhány szemétgyűjtőt és egy pincét, majd kihívták a tűzoltókat, akik, mint minden ilyen esetben, rendőri kísérettel érkeztek. 50 nyilvánvalóan nem német fiatal férfi előre előkészített téglákkal, kövekkel és molotov-koktélokkal várta őket.
A baloldali antifa és a radikális migránsok közötti szövetség nem sok jót ígér a jövőre nézve. A jogon és államon kívüli területek száma egyre növekszik.
Már a 2015-ös migrációs hullám előtt is több városban és vidéken felosztották a területeket a különböző arab és török klánok között. 2015 óta azonban új klánok érkeztek meg, akik most a régiekkel befolyási övezetekért harcolnak. A rendfenntartók így gyakran két tűz közé kerülnek, mint a múlt szombat éjszakáján Stuttgartban.
500 „fiatalember” a belváros utcáin egymásnak esett, és több órán át harcolt egymással. Közben szétverték a környező boltokat, a rendőrség és a készültségi rendőrség csak a szomszédos tartományokból segítségre siető erőkkel tudta a tomboló erőszakot megfékezni. Letartóztatásokról nem tudunk.
A rendfenntartó erők az államtól és a politikai elittől semmilyen támogatást nem várhatnak. Berlinben most új szabályt vezetett be a baloldali-zöld városvezetés: a rasszizmus elleni harc jegyében a rendőrség nem ellenőrizhet senkit a kinézete alapján, vagyis elég, ha valaki nem fehér bőrű németnek néz ki, hogy minden ellenőrzést elkerüljön. Úgyhogy miután a berlini drogpiac teljes egészében afrikaiak kezében van, akár legalizálhatnák is a drogkereskedelmet.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.