Leggyakoribb tévhitek Purim ünnepéről

Tényleg kötelező lenne berúgni? Mordecháj Eszter nagybátyja volt? — a zsido.com összegyűjtötte azokat a pontokat, amik gyakran tévesen élnek a köztudatban.

1. Purim egy kis jelentőségű ünnep.

Purimot – hanukával együtt – gyakran a “kis zsidó ünnepek” közé sorolják, mivel több száz évvel a tóraadás után kerültek a zsidó naptárba, s így nem tartoznak a tórai ünnepek közé, mint a szombat, a Jom Kipur, a Ros Hásáná, a Szukot, a Peszách és a Sávuot.

Ezzel együtt a Purim bibliai ünnep és igen releváns üzenet hordoz mindannyiunk számára. Hanukához hasonlóan Purimkor sincs munkatilalom (bár illik tartózkodni az munkavégzéstől) és a “hét rabbinikus parancsolat” közé tartozik, melyekkel a Tóra 613 parancsolatát egészítették ki a próféták és a korai bölcsek.

Purim története ráadásul szerepel a Bibliában is, és Eszter könyvnek 9. fejezetében egyértelmű utasítás szól arról, hogy meg kell emlékeznünk a zsidó nép különleges megmeneküléséről. A purimi csodák a zsidók “alulról építkező” küzdelmének köszönhetően valósultak meg: az imádkozó és böjtölő, majd saját magukért bátran kiálló zsidók egy idegen országban, idegen népek között élve vállalták magukra önként a Tóra parancsolatait és mondtak nemet a beolvadásra.

2. Mordecháj Eszter nagybátyja volt. 

Az elterjedt vélekedéssel szemben Mordecháj Eszter unokatestvére volt, akit – egyes vélemények szerint – feleségül is vett. A Binjámin törzséből és Saul király családjából származó Mordecháj a purimi történet idején már legalább nyolcvan éves volt, mert – még kisgyermekként – ő is a Nabukodonozor király által Babilóniába hurcolt zsidók között volt, az első Szentély lerombolása után. A Talmud (Megila 15/a) szerint mind Mordecháj prófétai képességgel is rendelkezett.

Hol rejtőzködik Isten Purimkor?

Ábrahám, Izsák és Jákob Istene nem hagyja, hogy népe más népekhez hasonlóan pusztán a történelemkönyvek lapjain éljen tovább, Purim valamiért mégis kiemelkedik minden ünnep közül.

3. Purimkor kötelező berúgni. 

Közismert bölcseink azon vélekedése, hogy Purimkor addig kell inni, amíg már nem tudunk különbséget tenni az áldott Mordecháj és az átkozott Hámán között. Annyi bizonyos, hogy ezen állapot eléréséhez jelentős mennyiségű alkoholt kell fogyasztani. Továbbá Purimkor micva vidáman ünnepelni, s ezt elősegíti az italozás.

Ha valaki azonban tudja, hogy kapatosan nem képes uralkodni magán, és viselkedéséve átlépné a Tóra és a jó ízlés által támasztott követelményeket, illetve akinek korábban alkoholproblémái voltak, az jobb, ha tartózkodik az ivástól. Bölcseink megemlítenek egy olyan véleményt is, hogy ha valaki egy kis bortól elálmosodik és lefekszik aludni, akkor eleget tett a kötelezettségének, hiszen álmában nem tud különbséget tenni az áldott Mordecháj és az átkozott Hámán között.

4. Elég egyszer meghallgatni a megila felolvasását.

Mint tudjuk, a megilát, a pergamentekercsre írt Eszter könyvét Purim beköszöntekor, este és másnap reggel is felolvassuk. Vannak, akik ezt – tévesen – úgy értelmezik, hogy két lehetőség közül választhatunk, és elég egy alkalommal meghallgatni a felolvasást, ám valójában mind este, mind pedig a rá következő reggel eleget kell tennünk e kötelezettségünknek, férfiaknak és nőknek egyaránt.

A Talmudban (Megila 4/a) olvassuk, hogy Jehosua ben Lévi rabbi ezt a 22. zsoltár egyik mondatából vezeti le, mely így szól: Istenem! Hívlak nappal, de nem válaszolsz, éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni. A pusztulástól rettegő zsidók éjjel-nappal imádkoztak és böjtöltek, hogy az Örökkévaló elhárítsa a fejük fölül a veszedelmet, s ezért a megilát is meghallgatjuk éjjel és nappal is.

5. Hámán nevét túl kell zajongani.

Népszerű szokás – főleg a gyermekek körében -, hogy a megila felolvasása során nagy zajt csapnak, amikor elhangzik a gonosz Hámán neve. Kereplőket, dudákat is bevetnek, hogy így mutassák ki ellenszenvüket a zsidó nép elpusztítására törő miniszter iránt, illetve ezzel is eleget tegyenek az Ámálék nevének eltörlését előíró tórai parancsolatnak, hiszen Hámán is e nép fia volt.

Ezzel együtt nem szabad elfeledkezni arról a fontos szabályról, hogy a megila minden egyes szavát hallanunk kell, beleértve Hámán gyakran elhangzó nevét is. A helyes szokás az, hogy ha a felolvasó megáll egy rövid időre, miután Hámán nevét említette, időt hagy a zajongásnak, majd miután mindenki elcsendesedett, megismétli a nevet. Érdemes könyvből követni a felolvasást, hogy még véletlenül se hagyjunk ki egyetlenegy szót sem.

Hámán tíz fia akasztófán lelte halálát. A purimi történet csúcspontja az, amikor a gonosz Hámán terve összeomlik (peszách első estéjén) és a király azonnal felkötteti főminiszterét arra az akasztófára, melyet eredetileg ő készíttetett a zsidó Mordecháj számára. Sokan úgy gondolják, hogy Hámán tíz, név szerint is felsorolt fiára is ugyanez a sors várt, és együtt vesztek oda apjukkal. Valójában Hámán fiai közel egy évvel később, ádár hónap 13-án haltak meg, amikor a Susánban élő zsidók leszámoltak ellenségeikkel. Miután meghaltak, a király engedélyt adott arra, hogy holttesteiket elrettentésképpen egy bitófára húzzák fel.