Ne legyünk meglepve, ha ismét tálib rémuralom kezdődik Afganisztánban

Az újraválasztásáért küzdő Donald Trump újabb „évszázad békéjét” ütött nyélbe az afganisztáni tálibokkal. Az alku lényege, hogy a Nyugat behunyja a szemét, és sorsára hagyja Afganisztánt. Borítékolni lehet, hogy újabb menekültáradat indul a háború sújtotta országból.

„Elváltoztathatja-e a párduc az ő foltosságát?” – tette fel a kérdést az egyik legnagyobb bibliai próféta, Jeremiás mintegy 2600 évvel ezelőtt. Nos, nézzük végig, mi lehet a válasz, legalábbis az afganisztáni tálibok vonatkozásában.

Történt ugyanis, hogy az újraválasztásáért (és valószínűleg Nobel-békedíjért) ringbe szálló Donald Trump amerikai elnök adminisztrációja történelminek beharangozott békét kötött a fent említett, szélsőséges iszlamista társasággal. A várakozások szerint ezzel lezárulhat az immár több mint 18 éve (valójában hosszú évtizedek, ha nem évszázadok óta) tartó háború Afganisztánban.

Ha már a történelemnél tartunk, azt azért jó észben tartanunk, hogy Nagy Alexandrosztól kezdve a szovjet birodalmon át egészen az Egyesült Államokig, mindenkinek beletört a bicskája Afganisztán „meghódításába”.

A Dohában most nyélbe ütött megállapodás lényege is az, hogy Washingtonnak többé már nem célja a tálibok legyőzése (magyarán feladta a harcot a szélsőségesekkel szemben, elismerte, hogy nem lehet őket legyőzni). Az amerikai vezetés reményei szerint majd az afgánok megoldják egymás között „belső” ügyeiket.

De kik is azok a tálibok?

Ennek felelevenítéséhez nem árt visszamenni a XX. századig, amikor is mintegy negyven évnyi viszonylagos nyugalom után 1978-ban a kommunisták puccsal uralomra kerültek Afganisztánban. Az Egyesült Államok a világ egyik leghatékonyabb (némelyek szerint legerősebb) titkosszolgálata, a pakisztáni ISI segítségével rögtön elkezdte támogatni és kiképezni a mudzsahedeket (dzsihádban résztvevő muszlimok).

Aláírták az amerikai-tálib békemegállapodást Dohában

Az amerikai katonákat 14 hónapon belül teljesen kivonják Afganisztánból.

A következő évben a Szovjetunió bevonult Afganisztánba, hogy „baráti katonai segítséget” nyújtson a kommunista vezetésnek. A kibontakozó harcokban több százezer ember meghalt, több millióan elmenekültek az országból.

Moszkva 1989-ben rendelte haza mintegy százezer katonáját. A hatalmi vákuumba a kilencvenes évektől nyomultak be a tálibok. A muszlim radikálisok 1996-ban foglalták el Kabult, majd az ország szinte teljes területére kiterjesztették befolyásukat, és bevezették a rendkívül szigorú iszlám törvénykezést, a sáriát. A nőknek kötelező volt burkát viselniük, bezárták a lányiskolákat, betiltották a televíziót, a zenét.

A teokratikus kormányzás idején rendszeresek voltak a halálra kövezések, a végtag-levágások. (Csak érdekességképpen: jelen sorok írójának Kabulban elmesélték, hogy a 70-es években az afgán fővárosban még mini szoknyában jártak a nők, a Flower Street az amerikai hippik zarándokhelye volt, és ha a szomszédos országok lakosai egy jó amerikai filmet meg akartak nézni, akkor átruccantak Afganisztánba moziba.)

A világ azonban különösebben nem foglalkozott a tálib politikai-vallási rémuralommal (amely ráadásul elárasztotta a Nyugatot ópiummal, miután máktermesztésből fedezte költségeit) egészen a 2001-es terrortámadásokig.

Az amerikai kormányzatnak akkor esett le, hogy a merényletekkel vádolt al-Kaida vezérnek, Oszama bin Ladennek az afganisztáni tálibok nyújtottak menedéket. Miután ifjabb George Bush amerikai elnök ultimátumát a tálibok nem teljesítették, az Egyesült Államok vezetésével 2001 őszén nemzetközi invázió indult Afganisztán ellen – szinte a kezdetektől magyar katonák részvételével.

A harcok változó szerencsével folytak, de a nemzetközi erők értek el eredményeket. Ilyen például, hogy újra megnyitottak a lányiskolák (jelen sorok írójának is volt szerencséje ellátogatni egybe), a nők egyre inkább munkába állhattak. Rendszeresen tarthatnak viszonylag demokratikus választásokat, működik a sajtó. A szegénység, a rossz infrastruktúra terén azonban mit sem javult a helyzet.

Túl sokat vitáztak egymással, ezért kitették a tálib börtönből Afganisztán utolsó zsidóit

Elképesztő történetek láttak napvilágot Kabul utolsó zsidó lakójának életéről.

Az Egyesült Államok kétezer milliárd (!) dollárt költött az afganisztáni háborúra, amelyben 2400 amerikai katona és 38 ezer civil halt meg. A 2010-ben még 140 ezer főt számláló külföldi erők létszáma mára jelentősen lecsökkent. A most megkötött békeszerződés értelmében Washington a még ott lévő 13 ezer katonájából kivon 8600-at, vagyis szinte jelentéktelen lesz a külföldi jelenlét.

A dohai alkuval nagy gond, hogy az Egyesült Államok – eddigi politikáját felrúgva – egyáltalán leült tárgyalni a szélsőségesekkel, és ezzel lényegében saját magával egy szintre emelte a tálib társaságot, miközben a kabuli kormányzat csak megfigyelőként volt jelen.

A megegyezés része ráadásul, hogy az afgán kormány kienged ötezer (!) tálibot a börtönökből, vagyis egy fél hadosztályt (igaz, a kabuli vezetés másnap közölte, hogy ezt semmiképp nem teszi meg). A megegyezés része még, hogy az afgán kormánynak kellene mostantól tárgyalnia a tálibokkal a békekötés érdekében.

A tálibok ráadásul Pakisztánban az elmúlt években újraszervezték erőiket (állítólag az ISI keze is benne van). Afganisztán területének jelentős területeit újra elfoglalták, illetve harcolnak azért, hogy visszaszerezzék a fennhatóságukat. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ha kivonják a külföldi erőket (amit egyébként a tálibok győzelemként állítanak be, hiszen ez volt a kezdetektől a fő céljuk), akkor a rendkívül gyenge, a tavalyi elnökválasztás után pedig belharcokkal küzdő központi afgán kormányzat aligha állíthatja meg őket.

Jeremiás kérdésére válaszolva: a párduc semmiképp nem változtatja meg a foltját.

Magyarra lefordítva: nem leszünk meglepve, ha ismét tálib rémuralom kezdődik Afganisztánban.

A radikálisok egyik vezetője már meg is írta a The New York Times-nak, hogy minden úgy lesz, ahogy „az iszlám előírja” (mármint az ő értelmezésükben, vagyis ismét bezárják majd a lányiskolákat, jön a burka, a csonkítások és minden). Ha a kabuli kormánnyal valahogy beindulnak a béketárgyalások, talán egy időre talán elhallgatnak a fegyverek, de aztán újra fellángolhat az erőszak.

Ha a terror várhatóan nem is gyűrűzik Afganisztán és Pakisztán határain túl (a tálibok nem olyanok, mint a mindenfelé terjeszkedő Iszlám Állam terrorszervezet, sőt harcolnak is ellene), újabb százezres menekülthullám indulhat el Afganisztánból Európa felé.

Békekötés a tálibokkal: véget érhet Amerika leghosszabb háborúja

A megállapodást szombaton írhatják alá, több mint kétéves egyeztetést követően. Az első lépés: egyhetes nyugalom a térségben.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.