Mazsihiszes rabbi szólalt fel „a tanácsköztársaságot vezető zsidó származású emberek megalázása” ellen

Különös szöveget tett közzé nyilvános közösségi média oldalán Radnóti Zoltán rabbi, a BZSH rabbiságának igazgatója, egyben a lágymányosi zsinagóga rabbija.

A hozzászólás, mely Köves Slomónak, az EMIH vezető rabbijának Vértanúk emlékműve avatásán elmondott beszéde alatt jelent meg, így fogalmaz:

„A tanácsköztársaságot vezető zsidó származású embereket (és ez a tény mindenki előtt ismert) — ilyen tömeg előtt (egy rabbinak) megalázni, ez a fehérterror narratívája volt…”

A megjegyzés különösen meglepő, hiszen a Tanácsköztársaság vezetői zsidó származásának mindenfajta megjegyzés vagy magyarázat nélküli kiemelése a két háború közötti antiszemitizmus kedvelt tétele volt — mint ahogyan azt Radnóti is elismeri.

A Tanácsköztársaság vezetői egyébként származástól függetlenül üldözték mind az izraelita hitközségeket, mind pedig a cionista mozgalmat, mint arról már számos cikkünkben írtunk (lásd itt és itt).

Nem is véletlen, hogy a két háború között a magyar neológia képviselői is többször elhatárolódtak a tanácsköztársaságot vezető egyénektől. Deutsch Oszkár, az újpesti Izraelita Közművelődési Egylet elnöke 1920 februárjában például így utalt Szamuely Tiborra az Egyenlőség zsidó folyóiratnak adott interjújában:

„Szamuely pribékjei röhögve akasztották fel számos jónevű hittestvéremet”.

Köves Slomó teljes beszéde, melyben egyébként nem utalt a Tanácsköztársaság vezetőinek származására, itt megtekinthető.

(A cikk egy korábbi verziója tévesen a Mazsihisz rabbitestületének és nem a BZSH rabbisága igazgatójaként azonosította Radnótit).

Köves Slomó: a vörösterrorral Isten deklaráltan meg lett tagadva

„Ez volt az első olyan nemzeti tragédia, melynek közvetlen oka egy olyan Isten nélküli kollektivista eszméből fakadt, amely óhatatlanul vonta maga után az egyéni morális felelősség erózióját, felszámolását” – hangsúlyozta a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán az EMIH vezetője.