Beköszöntő, avagy mikor bombázzuk végre Iránt?

A zsidók olyanok, mint a többi ember, csak még olyanabbak.”

(Chaim Weizmann, Izrael első államelnöke)

Önnek nem kell ez a hírportál. Már akkor, ha megelégszik azzal, hogy a világ véget ér Hegyeshalomnál, véleménybuborékja szélén, a magyar belpolitikának nevezett törzsi háborúknál. Önnek semmi szüksége erre a lapra, ha csak azt látja, hogy tele van egy rakás hírrel olyan helyekről, amelyek még a megállítandó Brüsszelnél is távolibbak és idegenebbek.

Nincs szüksége ránk, ha nem érdekli, hogyan függ össze a Földközi-tengerből naponta kihalászott menekülők sorsa a Közel-Kelet háborúival, az iszlamizálódó térségekkel; ha hidegen hagyja, van-e közünk Irán arcátlan nukleáris fenyegetéseihez (van); ha azt hiszi, nekünk aztán tökmindegy, hogy alakul Izrael és ellenséges szomszédainak élete a következő években.

Nincs szüksége ránk, ha nem érdekli, milyen lesz Európa, és benne Magyarország viszonya a zsidó állammal; ha netán úgy gondolja, az antiszemitizmus elleni fellépés csakis a zsidó származású egyének, és nem a zsidóság mint civilizációs érték védelmét is jelenti. Ha nem kíváncsi arra, miért határozzák meg ezek a folyamatok bármi másnál jobban az ön életét is.

Minden más esetben azonban pontosan mi vagyunk azok, akik kellünk önnek.

A Neokohn új, független, konzervatív-liberális hír- és véleményportál, amely a magyar médiában nemigen hangsúlyozott, de a szó szoros értelmében életfontosságú világpolitikai – és persze főbb hazai – eseményeket és folyamatokat hozza közel önhöz, és azt elemzi, hogyan függ össze mindez a mi itthoni életünkkel.

Túllépünk a politikai szekértáborok hazai fogyasztásra szánt logikáin. Elveink, értékeink vannak, amelyeket szeretnénk önökkel megosztani.

Nem migránsozunk, hanem bemutatjuk a nemzetközi migrációs folyamatok valódi tétjét, kockázatait. Nem sorosozunk, legfeljebb megnézzük, kiket miért támogat a kormány kedvenc milliárdosa, és mi baja van a zsidó állammal. Nem aszerint ítélünk meg bármit, hogy az jó-e vagy árt-e a jelenlegi kormánynak vagy ellenzékének. A Nyugathoz szeretnénk tartozni, és utastársainkat is erre figyelmeztetjük.

Hiszünk az egyén szabadságában, a piacgazdaságban, a demokráciában és a joguralomban. Éppen ezért jobb ötletnek tartjuk a nyugati civilizációt bármi másnál, amit előtte kitaláltak. Azt szeretnénk, hogy Európa ne váljon se Eurábiává, se Putyin érdekszférájává, ezért támogatjuk a Nyugat két fő bástyáját, az Egyesült Államokat és Európát. Az Iszlám Állam meggyengülésével sem szűnt meg az iszlamista veszély, és a Gonosz tengelye is létezik még: a kommunista Észak-Koreától a fundamentalista Iránon és válogatott dzsihádistákon át európai nácikig és szélsőbalos amerikai campusokig ér.

Amikor egy ismerősömnek a napokban elárultam, mire készülünk és milyen néven, azt a kommentet bírta küldeni: tényleg? És mikor bombázzátok Iránt? Hát, ezt egyelőre nem tervezzük, de az biztos, hogy

a gonosz rezsimekkel szemben a Nyugat keménykezű fellépését várjuk el.

Az intoleranciát nem lehet tolerálni, írta egyszer Ayaan Hirsi Ali, ezt ennél töményebben nem is lehet kifejezni. A szabad világ magabiztossága, a szabadság és a demokrácia exportja (ami elsősorban nem katonai kérdés, hanem politikai és kulturális) elengedhetetlen ahhoz, hogy „a világot biztonságossá tegyük a demokrácia számára” (Woodrow Wilson).

A Neokohn a zsidó közösség értékeit, érdekeit szem előtt tartó portál, de természetesen nem csupán zsidó olvasókra számítunk. Nemcsak a hazai zsidóság szempontjából tartjuk létfontosságúnak Izrael, a Közel-Kelet egyetlen demokráciájának sorsát, annak nyomon követését, hogyan küzd meg a zsidó állam naponta saját és így: a nyugati civilizáció egészének fennmaradásáért.

A zsidóság és Izrael civilizációs értékei, az emberi méltóság, a szabad választás és a személyes felelősség, a közösséghez ragaszkodás, az elődök tisztelete és az intellektuális bátorság mind-mind a nyugati civilizáció alapjai.

Most, hogy Magyarországon és Franciaországban az úgynevezett „anticionizmust” is antiszemitizmusnak fogják nyilvánítani, ideje talán a hazai közbeszédben is iskolát teremteni ennek az alapvető gondolatnak. Mondanunk sem kell, hogy alaposan bemutatjuk majd, milyen formában és hány helyről (szélsőjobb, szélsőbal, nacionalisták, zöldek, antiglobalisták) jöhet ez a métely, és kik nem bírnak itthon sem szabadulni tőle.

Megbeszélnénk, miért tartanánk jó ötletnek, ha a hazai zsidóság is lassan elköszönne a hagyományos kliséktől, a leegyszerűsített, részben Kádár-kori narratíváktól, és a hazai belterjes politikai közegből nyitna: új eszmei áramlatok felé, az életünket meghatározó világpolitikai folyamatok megismerése felé. És főleg: önmaga felé.

„A szabadság mindig csak egy generációnyi időre van a megsemmisüléstől” –

óvta a világot Ronald Reagan, hangsúlyozva, hogy harcolni kell érte, védeni kell. Ebben szeretnénk szerény eszközeinkkel mi is közreműködni.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.